Arcába vágott a szél, nagyon fázott. Szemét résnyire tudta csak nyitni, nem látott mást, mint a sötétséget, nem érzett mást csak a szelet. Félt, nem tudta hol van, hogy került ide. Utolsó emléke az ágya melege volt, és ez az emlék, bár valahogy nagyon távolinak tűnt, mégis sokkal valóságosabban hatott, mint a jeges száguldás.
Megmozdította kezét, végig tapogatta magát. Érezte, hogy fején sapka fityeg, lábán bő nadrág lebeg, felsőtestét laza kabát fedi. Nem adtak meleget.
Végre sikerült kinyitnia a szemét és megpillantotta a csillagokat. Nem voltak ismerősek. Kereste a sarkcsillagot, a Göncölszekeret, de egyik sem volt sehol. Ezeket ismerte csak, de nem találta őket. A csillagfény is más volt. Élesebb, tisztább, hidegebb.
Oldalra nézett és meglátta a várost. Alatta úsztak el a fények. Autók haladtak az utakon, ablakok látszottak, a kéményekből füst göndörödött meleg otthont ígérve. Keze hideg vasat markolt, ahogy kihajolt a házak fölé. Egyre jobban félt.
Hé Te! – szólt valaki elölről
Odanézett, széles, erős hátakat látott, ahogy a levegőt hasították. A lények szájából pára szállt, a patájuk szikrát szórt az égen.
Hé Te! – szólt újra a hang
Kapaszkodj, – mondta-, mert kiesel és kereshetünk helyetted mást!
Kérem, - válaszolt az ember – hol vagyok, kérem, segítsen, megfagyok.
Ne foglalkozz azzal hol vagy, - mondta a hang – elég annyit tudnod, hogy dolgozol.
Mit dolgozom? – kérdezte az ember
Dolgozol – mondta a hang -, ma este rád esett a választás, idén rád esett a választás.
Nincs más dolgod – folytatta -, mint körberepülni a világot, és ha túléled, ha nem esel ki, nem fagysz meg, ha elvégzed a munkát, akkor ennyi volt, végeztünk, elfelejted ezt az estét, élsz tovább.
És ha nem, akkor mi történik? – kérdezte az ember
Meghalsz barátom és keresünk helyetted valaki mást - érkezett a válasz
Valakinek el kell végezni ezt a munkát is, még ha nehéz is. Légy férfi és tedd a dolgod! Ma este Te vagy a Mikulás!
