Elment már, de lelke itt maradt,
vigyázva őrzi éji álmomat,
halkan morran, körme a padlón kopogtat,
itt van Ő, de már csak éjjel látogat.
Álmomban látom, boldogan fut felém,
ott van Ő már a túlvilág örökös telén,
ott, az örök hóban, ahova való,
de ahol mindig van egy meleg kandalló,
ha ellankad, ahol elalhat,
ahol eszébe juthatok én.
Kellynek és Dórának
2012.10.10. 10:28 annyi amennyi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ulokesmeselek.blog.hu/api/trackback/id/tr344830308
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.