Régen, mikor az égen
Nem voltak még csillagok
S a nap nem ragyogott
Mikor még nem volt élet
És nem volt lélek
Akkor nem volt érzés
Akkor nem volt kérdés
És nem volt válasz semmire
Nem volt ember
És nem volt állat
Nem tudhattuk mi a bánat
Nem volt még szerelem
Mi átrohant a szíveken
Nem maradtak romok s látszat
Csak az üresség volt, ami fájhat
De nem volt kinek fájjon
Aztán jött az ember és jött a jaj
Bánat, sírás, vér és baj
Gyilkos kések, tűzszerészek
Felrobbanó városrészek
Vallás, papok, gyóntatók
Kegyetlenek s oktatók
Őrültséget sorolók
És mi hiszünk, bízunk, mindben
De vége lesz ennek is egyszer
S nem leszünk, és nem veszekszünk,
Elmúlunk, mint az élet, eltűnik a szikra
Nem lesz jó sem, érzés nem lesz tiszta
Üres lesz ez a világ, amibe már nem kiállt
Se a bombák durva hangja
Se a templom zúgó harangja
Békés lesz ez a világ, újra békés lesz a világ
